1977 óta tartó motoros életemben három motorom volt. MZ TS 250-nel kezdtem. Nekem nem volt Simsonom, Rigám, egyből 250-es. Be is voltam sz...va, amikor a próbaúton harmadikban
megemelte az elejét. Nagyon sokat mentem vele (kb. 130 ezer km). Rendszeresen jártunk hosszú túrákra. Az autós - motoros
hegyiversenyek állandó közönsége voltunk. Így évente kétszer eljutottunk Pécsre, Visegrádra, a Mátrába. Az Alacsony,- és Magas Tátra is kedvenc kirándulóhelyünk volt. A leghosszabb túra egy 3600 km-es erdélyi körút volt,
ahol 1983-ban kétszeméllyel, rengeteg csomaggal (sátor, bogrács + 10 napi kaja) átkeltünk a Fogarasi havasokon is. Ezt is bírta a TS 250. Megbízható motor, igaz szereltem, alakítottam egész télen.
Azt, hogy könnyű az eleje hamar megszoktam, gázzal hamarabb befordul, a farát ügyesen kitolja a kanyarból. Még mindig őrzöm a motort, legénykorom állandó utitársát.

1999-ben egy gyönyörű, kedves motort vettem. egy zsírúj Yamaha 535-ös Viragot. Ez egy kiforott, régi V-2-es konstrukció. elnyűhetetlen. Jól motorozható, nem bosszúálló jármű, ha hibáztam, nem "segít rá", hogy bukjak.
Kicist túrás a rugózása, nem chopperesen lágy. A futóműgeometria + a pörgős motor még egy kis sportos "vadulást" is lehetővé tesz. A fékezés viszont gondot okozhat. A hátsó csak rásegít, hamar blokkol, az első szimpla
tárcsafék a nagy virsli kerékkel nem elég hatásos. Javult a fékhatás, amikor a gyári Bridgestone gumikat Continentalra cseréltem. Kb. 15 ezer km motorzás után úgy gondoltam, hogy nagyobbra cserélem a Viragot.

2001-ben vettem egy KAWA 1500 VN Classicot. Na ez jó nagy dög. Nehéz, bosszúálló, azt sem érzem, hogy orrnehéz, vagy farnehéz. Kiszámíthatatlan. Vizes úton egyszer az eleje, egyszer a hátulja csúszik meg hamarabb.
Nehéz a korrigálás, bár eddig még mindig sikerült. Az útegyenetlenségektől meg a közel négyszáz kilójától úgy "beleng", hogy nem mindig ott jön ki a kanyarból, mint ahol én szeretném.
A hátsó rugózás húzó,- és nyomócsillapítása is állítható, de az elejével nem tudok mit csinálni. Ezekkel együtt imádom. Egy nagy bivalyerős mamlasz, óriási erőtartalékkal, ami biztonságérzetet ad. Motorja (befecskendezős) kiegyensúlyozott,
nincsenek nyomatékkitörések. Nagyon kényelmes, óriási távolságokat teszek meg vele különösebb fáradtság nélkül. Kb. 50 ezer km-t mentem vele, voltam Varsóban, a Horváth tengernél, Tátrában, többször Erdélyben, és persze ezzel a vassal is végigmentem már ugyanott a
Fogarason, mint az MZ-vel. És nem értem át hamarabb a "hegyen"... Pedig most már jobb minőségű az út.





Vigh Béla

Nyírbátor